A népszerű pókerkommentátori páros: Horvát János és Korda György akcióban
– Állítólag a női versenyen feleségét, Balázs Klárit is szeretné elindítani.
– Természetesen, hiszen a tavalyi verseny óta tanítom, de ott még nincsenek olyan nagy díjak, mint a Budapest Openen, ahol 200 ezer euró az összdíjazás. Ezt már profi körökben is jegyzik.
– Pókerkommentátorként azóta ünneplik, mióta közvetít. Valaha is abbahagyná, vagy az orvos is hiába tiltaná el?
– Legfeljebb, ha a Sport1 lemondana rólam, de még akkor is folytatnám valahol. A közönségtől még egyetlen rossz szót sem hallottam. Sokkal egyértelműbb a pókerkommentátori megítélésem, mint az énekesi. A zenében ugyanis van olyan tábor, amely nem engem hallgat. Pedig pókerben járatlan útra léptem, a külföldi közvetítéseket sportkommentátorok vezetik, míg én egy énekes vagyok, aki egyébként kártyás is. Miután én színpadi szemmel nézem, a mi közvetítésünk még show-vá is fejlődhet. Barátaimnak azt mondtam, hogy nyolcvanévesen abbahagyom az éneklést, de a kártyát csak százévesen teszem le.
– Hajdan, ahogy emlékszem, majd minden este a Fészek klubban verte a blattot, de mikor pókerezett először?
– Meszéna Miklós kardvívó világbajnok tanított meg negyven éve. Addig ultiztam, hatéves korom óta. Nagy bulikat játszottunk Tordy Gézával, Benedek Miklóssal, Csurka Lacival.
– Milyen tétekben játszottak?
– Nem volt pénzünk, csórók voltunk. Néha bemondtam kétszáz forintot, s aztán bedobtam egy gyufásskatulyát. Az ultit is tízfilléres alapon játszottuk.
– A mostani kommentátor párjával, Horvát Jánossal hogyan szoktak össze? Vagy már elsőre működött a duó?
– Én nem szoktam hízelegni, boldogon leülök a koldussal is vacsorázni, de a miniszterrel sem parolázok, ha nem szimpatikus. S arra büszke vagyok, hogy Horvát Jánossal dolgozom. Az ő intellektusa, személyisége rányomja bélyegét a produkcióra, kettőnk érdeme a siker. János egyenrangú társnak tekint, s ez nem kis dolog, megköszönöm a sorsnak, hogy találkoztunk.
